A gyógyíthatatlan betegek hospice-palliatív ellátásával kapcsolatos, kétnapos továbbképzésen vehettek részt a régió egészségügyi szakdolgozói március 20-21-én, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórházban.
A hospice-palliatív ellátásnak az otthonápolásban és a kórházi ellátásban egyaránt helye van. A statisztikákból ismert, hogy egyre több az időskori krónikus, illetve a daganatos beteg. Ők ennek az ellátásnak a célcsoportjai. Minden intézményben, bármelyik kórházi osztályon szükség van arra, hogy ezen a szakterületen is tájékozottak legyenek a kórházi munkatársak. Egyre több beteg és hozzátartozó kér információt életvégi ellátásról. A lakossági igényre reagálva szervezte meg a szekszárdi kórház, hogy a témával kapcsolatos továbbképzés Tolna vármegye területén is elérhetővé váljon az egészségügyi dolgozók számára. A PTE ETK Egészségtudományi Szakképzési és Továbbképzési Központtal partnerségben szervezett, kötelező szakmacsoportos továbbképzésre nemcsak a közép- és dél-dunántúli, de a dél-alföldi régió kórházaiból is érkeztek résztvevők.
A téma specialitása miatt az előadó ez alkalommal Lukács Miklós, a PTE Klinikai Központ palliatív mobil team koordinátora, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnökhelyettese volt, aki a hospice-palliatív szakma egyik legnagyobb tudású képviselője Magyarországon. A szakember nagy eredménynek tartja, hogy egyre több képzési rendszerbe kerül be a hospice-palliatív ellátás ismeretanyaga. Mivel a téma még tabunak számít jelenleg a legfontosabb cél az életvégi ellátással kapcsolatos társadalmi és szakmai szemléletformálás.
A kétnapos szekszárdi program témája kifejezetten a kórházi körülmények között nyújtható hospice és palliatív ellátás volt. A résztvevők ismereteket kaptak a palliatív ellátás alapelveiről, ellátási formáiról, a hazai ellátórendszer felépítéséről, arról, hogyan vehetik igénybe azt a betegek és családtagjaik. Az előadó hangsúlyozta, hogy az életvégi ellátás során a betegek fizikai tüneteinek enyhítése mellett, ugyanolyan lényeges a lelki problémák helyes kezelése. Fontos a spirituális igények felismerése, az életvégi helyzetre jellemző érzelmek helyes kezelése. Egy olyan komplex tünetegyüttesről van szó, amelyben nemcsak a fájdalmat kell menedzselni, hanem a mindennapokat és az emberi kapcsolatokat is érintő, komplex tüneti ellátást kell biztosítani.
Hozzátette, hogy a szakma az utóbbi években érezhetően nyitottabbá vált. Orvosok és egészségügyi dolgozók is egyre bátrabban beszélnek a halál és haldoklás témájáról, ki merik mondani azt, hogy adott esetben életvégi ellátás történik.
– Tudjuk és megértjük, hogy a szakmán belül is vannak, akik ezt nehezebben fogadják el, de a jelenlegi egyetemi hallgatók, rezidensek képzésében már erőteljesen jelen van ez a tudás, ők már sokkal nyitottabban kommunikálnak erről az élethelyzetről. A szakdolgozóknál hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az ápolók a gyakorlatok során gyakrabban találkoznak az elmúlás kérdésével. Őket inkább olyan konkrét készségekben kell erősíteni, mint a hatékony fájdalomcsillapítás, vagy az agonizáló beteg fizikai és kommunikációs támogatása, illetve a családtagokkal való kommunikáció – emelte ki Lukács Miklós.
Az szerencsére elmondható, hogy jelenlegi hiányosságai ellenére, a magyarországi hospice és palliatív ellátórendszer dinamikusan fejlődik. Az otthoni életvégi ellátásban már jó lefedettséggel rendelkezik az ország. A következő lépés az intézményi ellátások fejlesztése és ehhez alapvető, hogy minden régióban legyen kellő számú és tudású szakember.
A szekszárdi továbbképzés az egészségügyi dolgozók több szakmacsoportja – felnőtt, illetve gyermekápolók, mozgás- és fizioterapeuták, védőnők, rehabilitációs szakemberek és dietetikusok – számára kínált lehetőséget tudásuk bővítésére.
