Kossuth Zsuzsanna főápolónő (1817-1854) az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a harctéri sebesültek ellására fejlesztette ki annak a hivatásnak az alapjait, amit ma ápolásként ismerünk. Szervező munkájának eredményeként három hónap alatt hetvenkét tábori kórházat létesített, és biztosította, hogy az önként jelentkezők végezzék a sebesültek és betegek ápolását, ellátását. Kossuth Lajos húga a magyar egészségügyi ellátásban, valamint a sebesültek ápolásában olyan maradandót cselekedett, mellyel jóval megelőzte saját korát. Emlékének tiszteletére február 19-én ünnepeljük a magyar ápolókat, akik ezt a csodálatos, de nem könnyű munkát, a betegápolást választották hivatásként.
A Tolna Vármegyei Balassa János Kórházban február 28-án koszorúzással, díjátadóval, valamint egy generációk közötti kerekasztal beszélgetéssel ünnepeltük ápolóinkat és egészségügyi szakdolgozóinkat.
Az intézményben található ápolók ligetében az Ápolási Igazgatóság és a Magyar Ápolási Egyesület Tolna Vármegyei Szervezete koszorút helyezett el az ápolók fájánál.
Ezt követően Kis Zoltán főigazgató méltatta munkatársai fáradhatatlan munkáját.
– Az, amit Ti ápolók tesztek ezért a kórházért, az leírhatatlan és megfogalmazhatatlan. A betegápolás mára tudományággá vált, miközben egyfajta művészet, valamint szolgálat is. A mi szemünkben Ti tudósok és művészek is vagytok. Amit ebbe a hivatásba bele tudtok tenni, amiért minden nap dolgoztok, ezt nem vagyok képes nektek eléggé megköszönni, sem a magam, sem a kórház vezetősége nevében- hangsúlyozta az intézményvezető.
Pappné Kozma Krisztina ápolási igazgató, ünnepi beszédében kiemelte, a kórházban dolgozók szakmaisága kiváló és folyamatos fejlődésen megy keresztül. Az új technikai és szakmai kihívásokhoz az ápolás is felzárkózik, sőt élen jár. Hozzátette, hogy a Tolna vármegyében működő érdekképviseleti szervekkel, szakmai kamarákkal és képző intézményekkel nagyon sokat dolgoznak az utánpótlás biztosításáért.
Ezt követően az előadóteremben kerekasztal beszélgetés kezdődött, ahol a 2024-es évben nyugállományba vonult osztályvezető főnővéreink,
- Gyöngyösi Sándorné Marika, Sebészeti Osztály (általános sebészet, érsebészet),
- Munk János Tamásné, Erzsike, I. Belgyógyászati Osztály (kardiológia és nefrológia) és
- Genczler Ádámné, Zsuzsa, II. Belgyógyászati Osztály (gasztroenterológia) nyugalmazott osztályvezető ápolója mesélt
- Zakariás Zina Zórának, a Sebészeti Osztály, valamint
- Tanner Tábita Golda, az Újszülött Osztály fiatal, pályakezdő ápolójának
és a jelenlévő munkatársaknak az elmúlt évtizedek emlékeiről, a sokszor nehéz, de véleményük szerint legszebb választott hivatásukról, a betegápolásról.
Az idősebb korosztály sok esetben vidám, megmosolyogtató, máskor könnyeket előcsalogató emlékeiből és a fiatal ápolónők friss, szakmai tapasztalásaiból hamar kirajzolódott a beszélgetés során, hogy ápolónak lenni bármely korban embert próbáló, mégis csodálatosan változatos feladat.
Mint mondták, egy beteg gyógyulási folyamatának végigkísérése, majd a páciens pozitív visszajelzései óriási erőt adnak az ápoló személyzetnek a mindennapokban. „Amikor a nyugdíjba vonult kollégákat megállítják az utcán és megköszönik az akár évtizedekkel ezelőtti gondoskodást, az felbecsülhetetlen érzés”, vallották meg a volt főnővérek. A fiatal betegápolók előtt nagy elődök mutatják az utat, Kossuth Zsuzsannától kezdve a jelenlegi és régi munkatársakig.
Zina és Tábita hangsúlyozták, mindennapi munkájuk fontos része és nagy segítség számukra az egymás és az osztályok közötti hatékony kommunikáció, orvosokkal és szakdolgozókkal egyaránt. Évek múlva szeretnék, ha az ő munkájukra is szeretettel és elismeréssel gondolnának a munkatársak és a betegeik.
A beszélgetés végén abban is egyetértett a két generáció: a betegápolás hivatás, egy szent küldetés.
– Mi vagyunk a betegekért és nem fordítva. Elhivatottság és empátia. Akik rendelkeznek ezekkel az értékekkel, annak boldogságot hozhat ez a szakma. Mert a betegápolásnál szebb hivatás nincs, maximum könnyebb.- mondták.
A kerekasztal beszélgetést követően, a hagyományokhoz híven emléklappal és virággal köszönte meg az Ápolási Igazgatóság a nyugdíjba vonult kollégák több évtizedes munkáját.
Ezután ünnepi keretek között megalakult a Balassa Junior Nurses, többek között a fiatal ápolóink közösségépítésének, szakmai és tudományos munkáinak, valamint beilleszkedésének támogatására.
A Magyar Ápolók Napja rendezvényt a Tolna Vármegyei Balassa János Kórházban a Tücsök Zenés Színpad műsora, valamint egy büszkeségre okot adó elismerés zárt.
2025. február 19-én a Pest vármegyei Megyeházán, a Magyar Ápolók napja alkalmából megrendezett díjátadó gálán, kimagasló szakmai tevékenységükért Miniszteri Elismerő Oklevélben részesült a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Újszülött Osztálya, amihez most a munkatársak jelenlétében is gratulált a vezetőség.
Köszönjük ápolóink és szakdolgozóink mindennapos, áldozatos munkáját! ♥
