A Tolna Vármegyei Balassa János Kórház gyönyörű, arborétumszerű parkja és az intézmény kultúrterme több évtizede ad otthont minden májusban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Fülemülék éjszakája elnevezésű, országos programsorozat szekszárdi eseményének. A kórházpark hatalmas fái és rejtekadó bokrai között sok madár talál fészkelőhelyet, az MME Szekszárdi Helyi Csoportja és a kórház hosszú ideje kiváló partnerkapcsolatban működik együtt, az intézmény madarász és természetfotós orvosainak köszönhetően.
A program apropója, hogy minden év májusában, a kora esti, éjszakai órákban hangzik fel a világ egyik legszebb hangú madarainak, a fülemüléknek éneke. Ebből az alkalomból az MME aktivistái országszerte madármegfigyeléssel egybekötött esti sétákat és más érdekes eseményeket szerveznek, az adott helyszín természeti értékeire fókuszálva.
Az érdeklődőket május 5-én 17 órai kezdettel egy nagyszerű természetfotós vetítésre várták a szervezők. A program kezdetén dr. Kis Ernő, a kórház I. Belgyógyászati osztályának kardiológus főorvosa, az MME Szekszárdi Helyi Csoportjának vezetőségi tagja köszöntötte a megjelenteket. Rövid programnyitója valóságos kis ünnepséggé kerekedett, amikor a közönség soraiból maga mellé szólította Siklósi Mátét, aki éppen 25 éve, tizenéves iskolásként jelentkezett a szekszárdi madarászok közé és mára a csoport egyik legaktívabb, nagy tudású tagjává vált. A negyedszázados évforduló alkalmából dr. Kis Ernő emléklapot adott át az ünnepeltnek.
Az est témájára való ráhangolódáshoz Kis Marcell, első osztályos ifjú madarász, Áprily Lajos Koncert című versének felolvasásával járult hozzá.
Ezután „Tutajon a madarak nyomában” címmel Völgyi Sándor, a Duna-Dráva Nemzeti Park természetvédelmi őre, természetfotós tartott diavetítéses előadást. Összeállításában a közönség annak a közel 9 évnek a legjobb képeiben gyönyörködhetett, amelyeket kedvenc madármegfigyelő helyén, a pellérdi halastavaknál készített. A tórendszer nádasaiban, egy maga barkácsolta lestutaj segítségével jutott megfelelő közelségbe a másképp szinte megközelítetlen, gyakran rejtett életmódot élő vízimadarakhoz. A Tolna vármegyéből elszármazott vendégelőadó különleges képsorozatainak a vízfelszínhez való közelség, az ellenfény, a megfelelő háttér kiválasztása ad varázslatos atmoszférát. Objektívén keresztül a nézők bepillanthattak a récék, ludak, hattyúk, cankók, vöcskök és más vízimadarak életének nehezen megfigyelhető pillanataiba, gyönyörködhettek a röppenő vízcseppek millióival, fénykontúrban fürdő madarakkal, aranyló vízfelszínnel és sejtelmes hajnali párával teljes vízi világban.
Az előadást követően, dr. Kis Ernő és dr. Almási István, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Higiéniai és Infekciókontroll Osztályának osztályvezető főorvosa, az MME helyi csoportjának tagjai vezetésével sétált végig a kórházparkon, útba ejtve a kertészek által, az elmúlt év során kialakított madáretető és –itató helyeket, valamint a park több fájára telepített, a kis énekesmadarak fészkelését segítő madárodúkat is. Szakavatott magyarázatukból a résztvevők megtudhatták, hogy a költőodúk elhelyezésénél legfontosabb a dél-délkeleti tájolás és hogy hogyan érdemes azokat a költési időszak végén, vagy a másodköltések előtt kitisztítani, ezzel is segítve az egészséges fiókanevelést. A látogatócsoport tagjainak számtalan kérdésére válaszolva, az orvos-természetvédő szakemberek egyebek mellett azt is elmondták, hogy a kórházparkban a tavalyi évben, a már meglévők mellé 15 új odút helyeztek ki a megyei vadásztársasággal együttműködve. A megfigyelések szerint, ezeknek az új odúknak is már legalább 60-70 százalékát elfoglalták a madarak. Főleg csuszkák, cinegék költenek bennük.
Az időpont a fülemüléknek valószínűleg még kissé korai lehetett, ők nem hallatták hangjukat, hiszen ezek a madarak inkább sötétedéskor kezdenek énekelni. Kárpótlásul a csoportnak, a Központi Laboratórium és az étkezde előtti nagy fák egyikére telepedő erdei pinty adott varázslatos koncertet. A tapasztalt kirándulóknál elő is kerültek a messzelátók, azzal keresték a lombok közt, az ághegyen trillázó „énekművészt”. A séta a központi parkon keresztül folytatódott.
A járó-kelő emberek miatt a többi madarat folyamatos riasztással figyelmeztető énekes és feketerigóktól, a parkban lakó poszáták cserregésétől, örvös galambok és balkáni gerlék burukkolásától kísérve jutottak el a látogatók a D-épület környékén korábban kihelyezett madárbefogó hálókig.
Az első hálónál melléjük is szegődött a madarászok szerencséje: a szakemberek egy erdei pinty tojót szabadítottak ki a finom kötésű, szemmel szinte láthatatlan hálóból. A csoportban lévő gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték, ahogy Dr. Kis Ernő értő, óvatos mozdulatokkal kézbe vette és vászonzsákba helyezte a madárkát, hiszen még a másik hálót is ellenőrizni kellett, csak utána jöhetett a gyűrűzés. A második háló azonban üresen várta a csapatot. Korábban, még a rendezvény kezdete előtt, a hálók felállításakor szinte azonnal fogtak egy balkáni fakopáncsot is a madarászok, amit mindjárt meg is gyűrűztek és elengedtek, hogy ne tartsák fölöslegesen hosszú ideig fogságban a madarat. A nap sztárja az erdei pinty tojó lett, aki szemmel láthatóan neheztelt az őt megsimogatni igyekvő gyerekkezekre, ezért gyűrűzés után azonnal útjára is engedték, hogy visszatérhessen fészkére, hisz, ahogy a látogatók megtudhatták, a hasán lévő kotlófolt arra utal, hogy éppen fiókákat nevel.
A szervezők nagy örömére, a szekszárdi Fülemülék és rigók éjszakájára összességében több mint 30 felnőtt és gyerek látogatott el. Annak ellenére, hogy pont a fülemülék énekét nem sikerült meghallgatniuk, tartalmas, érdekes programon vehettek részt. A madarászok és a kórház rendezvényszervező munkatársai remélik, hogy jövő májusban, a legtöbbjükkel újra találkozhatnak.
