A püspök úr, minden formaságot mellőzve, kíséret nélkül érkezett a kórházba, ahol dr. Vidáné dr, Szücs Mária Ph.D. orvos igazgató, Pappné Kozma Krisztina ápolási igazgató, Kósáné László Anikó ápolásiigazgató-helyettes, dr. Almási István orvosigazgató-helyettes, valamint Vég Beáta kórházlelkészségi koordinátor fogadták és kalauzolták végig az intézményen. Felföldi László tájékozódni jött kórházlelkészségének itteni tevékenységéről, az intézményben ugyanis az egyházmegye 13 szekszárdi önkéntese teljesít karitatív szolgálatot, heti rendszerességgel látogatják a lelki támogatást igénylő betegeket a kórház osztályain.
A Rendelőintézet épületében Püspök úr Drinóczi Anita rendelőintézet-vezetővel és helyettesével, Ancsin Attilával találkozott, majd egy nagy sétát tett a kórház 12 hektáros parkjában kísérőivel, végigjárva a központi részen kialakított „Egészség tanösvény” állomásait. Elidőzött az ápolók ligetében, az ápolók fája és Florence Nightingale, az ápolásszakma alapítójának emléklámpása előtt. Megtekintette az 1930-as években épült, kupolás főépületet és a Műtőblokkot.
A látogatás a „D” épületben zárult, ahol Püspök úr először végigjárta a felújított Onkológiai és Hematológiai Osztályt, majd a Tüdőgyógyászati Osztály orvosaitól megtudta, a betegeknek és a dolgozóknak is nagy segítséget jelent az önkéntesek támogatása.
– Az önkéntesek szolgálata kiválóan szervezett és jelentőségét nagyon is érzékeljük. A koronavírus-járvány idején olyan szoros együttműködés alakult ki köztük és a kórházi dolgozók között, hogy most már kölcsönösen kollégaként tekintünk egymásra – erősítette meg az osztályos munkatársak szavait Pappné Kozma Krisztina ápolási igazgató.
Vég Beáta, a kórházlelkészség koordinátora hozzátette, valamennyi önkéntes belső indíttatásból vállalja fel ezt a szolgálatot. A legfontosabb, hogy ott vannak a betegek mellett, fogják a kezüket, meghallgatják őket.
– Tapasztaljuk, hogy még azok a betegek is könnyebben megnyílnak nekünk, akiket látogatnak a hozzátartozóik. Velünk mégis könnyebben beszélnek az állapotukkal kapcsolatos, legbensőbb félelmeikről, mint a szeretteikkel, hiszen őket kímélni akarják. Az önkéntes ilyenkor reagálni tud a beteg lelki igényére. Akiknek a hit általi lehetőségek, a közös ima, a liturgikus cselekedetek adnak megnyugvást, azoknak ezt biztosítjuk. De azokat sem hagyjuk magukra, akik nem hívők, csak elesettségükben szükségük van egy másik ember jelenlétére, együttérzésre. Világnézettől függetlenül, természetes segítőkészséggel fordulunk minden kórházban fekvő felé. Önkénteseink sokat adnak önmagukból: időt, energiát, szeretetteljes odafigyelést. Azonban minden esetben sokkal többet kapnak vissza. A betegek megajándékozzák őket bizalmukkal és hálájukkal. A kórházi élmények, a betegektől és a hozzátartozóktól kapott pozitív érzések feltöltődést és erőt jelentenek számunkra mindennapi szolgálatunkhoz – részletezte kórházi munkájukat Vég Beáta.
Felföldi László örömmel látta az orvosok és ápolók odaadását és mosolyát, amivel a betegek felé fordulnak a krónikus részlegen.
– A mosoly a legnagyobb gyógyszer, a lélek ereje. Én hiszek ebben a mosolyban, mert semmibe nem kerül és mindenkit gazdagít. Hálát adok az itt dolgozók áldozatáért és nagyon fontosnak tartom, hogy az önkénteseink hozzájárulnak valamilyen formában ahhoz, hogy az orvosok, ápolók ezzel a mosollyal végezhessék munkájukat – mondta a látogatás végén a püspök.
Az egyházi méltóság látogatása végén megköszönte a kórház vezetőségének az értékes együttműködést, és kifejezte személyes elkötelezettségét arra, hogy önkénteseik segítségével tovább erősítsék az intézmény és a Kórházlelkészség kapcsolatát.
A püspök úr sétájának néhány állomása a kórházparkban:
