Balassa János (1814-1868) sebész és szülészorvos, egyetemi tanár, a korszerű magyar sebészeti gyakorlat megteremtője.

Dunántúli köznemesi család sarjaként, 1814-ben, a Tolna vármegyei Sárszentlőrincen született, ahol atyja evangélikus lelkész volt. Orvosi tanulmányait a pesti orvoskaron kezdte és az akkor világhírű bécsi orvosi iskolában fejezte be 1838-ban. Ezután ösztöndíjas műtőnövendék lett a bécsi I. sz. sebészeti klinikán. A sebészi és szülészmesteri képesítés megszerzését (1841) követően, a tehetséges fiatal orvos tanársegédi kinevezést kapott Bécs II. sz. sebészeti klinikáján.

Elismert és megbecsült tagja volt a bécsi orvosi karnak, nyugodt és felfelé ívelő orvosi pálya elé nézett. Amikor Pesten megüresedett egy hely a sebészeti tanszéken, magyarságtudata felülkerekedett és benyújtotta pályázatát a hazai intézménybe. Kinevezése vallási akadályokba ütközött, de egy orvosi bravúrját követően, melyet véletlenül Lónyai János magyar kancellár egyik családtagján hajtott végre, a király 1843-ban aláírta az alig 28 éves Balassa kinevezését.

Mielőtt tanszékét elfoglalta, Párizsba utazott, hogy a kor legnagyobb sebészei, Velpeau és Malgaigne műtéteit tanulmányozza. Legendás alaposságáról így írt tanársegédje, Lumniczer:
„Két ízben jártam végig Európa műtősebészi kitünőségeit, de sem Dieffenbachban, sem Malgaigneben, Roux, Blandin, vagy Velpeauban, sem Listonban nem lelém fel annyira összpontosulva a jeles operateur minden tulajdonságát, mint Balassában”.

Állandó kapcsolatot tartott fenn a külföldi kollégákkal. London, Párizs és Bécs után, 1847. március 11-én ő hajtotta végre hazánkban az első éter-altatásos műtétet, megelőzve a német és orosz sebészeket.

Kossuthhoz és Deákhoz egyaránt kapcsolatok fűzték, 1848. március 15-ét követően Kossuth mellé állt. Tagja volt a pozsonyi országgyűlésre utazó küldöttségnek. Ottt találkozott és kötött életre szóló barátságot Korányi Frigyessel. A tanszabadság kimondásakor Eötvös Balassát nevezte ki az egyetem orvosi ügyeinek igazgatójává. Amikor a fegyverek vették át a szót, Balassa új utat talált nemzete szolgálatára: tábori sebésztanfolyamot szervezett, egyetemi klinikáján sebesült honvédeket ápoltak.

Hazafias tevékenysége miatt, a fegyverletétel után ő sem kerülte el a katonai törvényszék ítéletét: megfosztották tanszékétől és börtönbe zárták. Fogságának szomorú nevezetessége, hogy a börtönben Batthyány cellája mellé került, és amikor Batthyány az ereit felvágta, Balassát hívták át a miniszterelnök sebeinek bekötözésére.

Mivel az egyetemi tanszéktől való végleges elmozdítása még az államügyész szerint is pótolhatatlan veszteséget jelentett volna a tudomány számára, az ifjú Ferenc József a hivatalvesztés büntetését kegyelem útján elengedte. Ez nagy jelentőségű esemény volt, hiszen a vezető „rebellis orvosok” közül egyedül ő volt ismét szabad és pozícióban.

Nagy napjai következtek a magyar orvostársadalom összefogásának. Balassa nem félt kockára tenni alig visszaszerzett állását. Markusovszkyt, Lumniczert és Korányit maga mellé vette és saját jövedelméből fizette őket. Vasárnaponként lakásán fogadta kartársait és megalakult az ún. „Balassa-kör”, amelynek tagjai: Markusovszky, Lumniczer, a Párizsból hazatért Hirschler, Korányi, majd Semmelweis voltak. Balassa tekintélye egyre nőtt, aminek a kormány is felismerte a súlyát. 1863-ban kinevezték az akkor alakult cs. és kir. közoktatási tanácsba, a magyarság képviselőjének.

Részt vállalt az Orvosi Hetilap és az Orvosi Könyvkiadó Társulat megalapításában. Kitüntetések sorozata érte: királyi tanácsos, megkapta a Lipót-rendet, ő lett az országos közegészségügyi tanács elnöke, ott volt Magyarország egészségügyi újjászervezésében. A legnagyobb elismerés volt számára, amikor Erzsébet királyné őt választotta magyar orvosául.

Balassa János 10 tanársegédet és 27 műtősebészt nevelt az országnak. Megszervezte a korszerű sebészeti oktatást, amit gyakorlatokkal kapcsolt össze. Szorgalmazta a magyar nyelvű orvosi szaknyelv megteremtését. Több új orvosszakma – balneológia, gyermekgyógyászat, orvosi történelem, kór- és gyógyszertan, törvényszéki orvostan, államorvostan – egyetemi oktatásba való bevezetését köszönhetjük neki. Ő kezdte használni Magyarországon a törött csontok rögzítésére szolgáló gipszkötést, bebizonyítva, hogy a végtag folyamatos rögzítése a gyógyítás fontos tényezője. A „nyílt törés” kifejezés is tőle származik. Klinikáján végeztek először gégetükrözést. Munkásságában a konzervatív gyógyeljárások híve volt, a sebészeti beavatkozást a végső megoldásnak tartotta. A csonkítás helyett a helyreállító megoldásokat preferálta, kiemelkedő eredményeket ért el a plasztikai sebészetben. Híresek voltak veseműtétei is. A bécsi egyetemre és a szintén bécsi József Akadémiára is hívták tanítani, de hazafiassága Pesten tartotta. Korának legnagyobb sebészévé vált és nemcsak Magyarországon, de európai viszonylatban is az elsők között tartották számon.

Tanári működésének 25. évfordulóját, 1868. májusában az egyetem ifjúsága és a főváros is megünnepelte, de még ugyanez év december 9-én kitűzték a gyászlobogót is: a nagy sebész meghalt egy akkor még kezelhetetlen vakbélgyulladás következtében.

Kevés ember van, akiért sírnak a kunyhótól fel egészen a királyi palotáig. Ő érte sírtak. Öreg szolgáját temetése napján ott találták az egyetem gyászlobogórúdjára borulva, gazdáját siratva. Erzsébet királyné, amikor a halálhírét vette, udvari ebédjét lemondva szobájába vonult könnybe lábadt szemekkel, úgy gyászolta kedves magyar orvosát.

Tiszteletére a Budapesti Orvosegyesület még 1877-ben Balassa-érem néven kitüntetést alapított, amely 1943-ig a legnagyobb magyar orvosi elismerés volt, majd 1960-ban a Magyar Sebész Társaság kitüntetéseként, Balassa Emlékérem néven éledt újjá és kerül évente átadásra.

 

 

Források:

*Balassa Béla: Balassa János (1814–1868) (digitalizálták: Magyar Tudománytörténeti Intézet és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, https://mek.oszk.hu/05100/05112/pdf/BalassaB_BalassaJ.pdf )

Balassa Béla: A Kossuth-idők hazafias orvosai. München, 1954. Karpathia Kiadó. pp. 76–81.

Dr. Csábi Márta: Balassa János – konferenciaprezentáció, 2018. szeptember 22.

Az orvosi tudomány magyar mesterei. Bp., 1924. Janny Gyula: Balassa János. Bp., 1875. Korányi Frigyes: Balassa János. Emlékbeszéd a Budapesti Kir. Orvosegyesületben. Bp., 1908. Arányi Erzsébet: Fertőző betegségek Magyarországon. Bp., 1911. Horváth József Antal: Dissertatio Inaugurali Medica de Cancro Labiali… Pest, 1846.

Salacz Pál: A Budapesti Királyi Orvosegyesület jubiláris évkönyve, 1837–1937. Bp., 1938. (Digitalizálták a Magyar Tudománytörténeti Intézet és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársai, Gazda István vezetésével. Közreműködött: Kapronczay Károly és Szállási Árpád)

Magyar Sebész Társaság/Kitüntetések https://www.doki.net/tarsasag/sebesz/info.aspx?sp=21

Semmelweis Egyetem Galéria http://baratikor.semmelweis.hu/galeria/page.php?id=81